Repce fajták

A repce (Brassica napus) az egyik legfontosabb olajnövényünk. A káposztarepce a keresztesvirágúak családjába tartozó növény. Két formáját ismerjük: az őszi káposztarepcét és a tavaszi káposztarepcét. Hazánkban az előbbi terjedt el a magasabb terméshozam miatt.

Régebben elsősorban kenőanyagként vagy világítóolajként használták fel, manapság élelmiszeripari célokra is hasznosítható; étkezési olajat készítenek belőle. Étkezési célokra csak az alacsony erukasav tartalmú olajat lehet felhasználni. Nemesítési programok következményeként a erukasav tartalmat sikerült 40%-ról 0%-ra csökkenteni, miközben a többszörösen telítettlen zsírsavak (linolsav, linolénsav) az összes zsírsavat tekintve 15%-ról 20%-ra, illetve 8%-ról 12%-ra növekedtek. Más olajos növényekkel összehasonlítva a repcében a legalacsonyabb a telített zsírsav (6-8%) a teljes zsírsavak tekintetében, és emellett igen gazdag növényi szterolokban.

Napjainkban újabb felhasználási területe a biodízel előállítás, a dízel üzemű gépjárművek tudják hasznosítani a repceolajat, ezáltal környezetkímélőbbé tehető a gépjármű. Használják még a festékiparban, valamint szappan gyártáshoz is.

A glükozinolát a fő kén-tartalmú összetevő a káposztafélék családjában, és ha túl nagy koncentrációban található meg az olajpogácsában az hatással van a pajzsmirigy működésére- és betegséget okozhat egyes állatoknál. Baromfiak esetében egyéb táplálkozási rendellenesség léphet fel. Kisérletek során az 1980-as évektől kezdődően ötödére sikerült csökkenteni a repce glükozinolát szintjét, amely a repce olajpogácsájának piaci bővülését eredményezte.

A glükozinolát hatásai és koncentrációjának csökkentése a magban

A glükozinolát pozitív hatásai

Fontos szerepet játszik a növény kártevők és betegségek elleni védekező mechanizmusában
A repceolaj fogyasztását összefüggésbe hozzák a rák kockázatának csökkenésével, mely esetben a GLS-nek fontos szerepe van a test védekező mechanizmusának kialakulásában

A glükozinolát negatív hatásai

Toxikológiai hatások lehetnek az alábbi bomlástermékeknek esetében: nitrilek, izotiocianátok, tiocianátok, epitionitrilek
Állati fogyasztás esetén a magas glükozinolát szint máj- és vese rendellenességhez vezethet (Walker & Booth, 2001)
Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a goitrogének károsak lehetneka keresztesvirágúak emberi fogyasztásakor (Mithen, 2001)

A glükozinolát koncentráció további csökkentése

Rendkívül alacsony (8 -15 μmol/g) glükozinolát-tartalmú repcemagot nemesítettek az utóbbi időben Lengyelországban
Folyamatos nemesítési kísérletek vannak a GLS tartalom további csökkentésére

A kén bevitele általában növeli a GLS tartalmat, de a jelenlegi "00"-ás repcefajta alacsony glükozinolát tartalma lehetőséget biztosít az optimális kénes műtrágyázásra. A kénes műtrágyázás hatása alacsonyabb, mint a fajtaválaszték vagy a terület hatása.

A canola kifejezés egy kanadai nemesítési programból ered, melynek célja hogy alacsony erukasav- és glükozinolát tartalmú olajat állítsanak elő. A név a Kanada (Canada) és az alacsony olaj és sav (oil, low, acid) szavak kezdőbetüiből ered. (A másik ok az elnevezésre, hogy el akarták kerülni a párhuzamot az angol "rape" szóval, melynek jelentése "erőszak, elrablás".)

A repcefajták figyelembe vételénél a legfontosabb szempont az össztermés a fajtaválaszték esetén. Fontos tényező továbbá a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, a megdőléssel szembeni ellenálló képesség, valamint az érés ideje.

A világ legtöbb országában már olyan nemesített fajtákat használnak, melyek glifozát ellenállóak. Magas erukasav-tartalmú repcét kenőanyagok és polietilén gyártására termesztenek.