Napraforgó éghajlatigénye

A napraforgó melegigényes növény. Ennek ellenére a tenyészidőszak első harmadában jól tolerálja a lehűléseket is. A csírázáshoz 6-8 oC-os talajhőmérsékletet igényel, melyet a vetésidő meghatározásánál figyelembe kell venni.

Melegkedvelő, bár a generatív szakaszban jelentkező 26-27 ^oC-os napi átlaghőmérséklet rontja a megtermékenyülést, kedvezőtlenül hat a kaszatnövekedésre és az olajtermelődésre.

A napraforgó közepes vízigényű növény, az átlagosnál jobb szárazságtűrő képességgel rendelkezik. Ennek oka az erős főgyökere, mely 2-3 m-re hatol a talajban.

Az éves csapadék és hőösszeg ingadozása jelentős terméskülönbségeket okoz, de a vegetáció alatt, április közepétől szeptember közepéig a csapadék eloszlása meghatározza a termés mennyiségét.

A napraforgó vízigénye 600-1000 mm között változik, az éghajlattól és a teljes növekedési időszak hosszától függően. Vízgazdálkodás szempontjából a két kritikus idõszak a csirázás, valamint a virágzás-érés időszaka. A virágzás-érés idõszakában a 22 °C-ot lényegesen meghaladó hõmérséklet és a vele együtt járó aszály-helyzet erõsen rontja a nagy termések esélyeit. A kaszat termés szempontjából maximálisan érzékeny a szárazságra a virágzás elõtti és az azt követõ 2 hétben. Az olajtermést a nyelves virágok elhullását követõ elsõ 10 nap csapadék viszonyai befolyásolják.

A teljes növény vízfelhasználásának százalékos aránya a különböző növekedési periódusokban körülbelül 20 % a vegetatív időszakban, 55 % a virágzási időszakban és a fennmaradó 25 % a termésképzési és érési időszakokban.

Kifejezetten fényigényes növény, 1100-1400 napsütéses órát igényelnek a tenyészidő során.