Agronómiai irányelvek

Kukoricát leginkább az 55-ik északi és a 45-ik déli szélességi fok között termesztenek. A kukorica használja fel leghatékonyabban a napfényt, és a hektárra bontott terméshozama is a legmagasabb a hazánkban termesztett növények közül. A nyári hónapok alatti 21-27˚C fokos levegő a lehető legkedvezőbb a növény számára.

A talajnak kellőképpen melegnek kell lennie, hogy a növény megerősödjön, és semmi ne akadályozza a növekedését. A kicsírázáshoz legalább 10˚C-os hőmérséklet szükséges, 16-18˚C-os talajhőmérséklet mellett a kukorica az ültetést követő egy hétben kicsírázik. A kukorica nem terem meg átnedvesedett talajon, így megfelelő vízelvezetésre is szükség van, különösen mérsékelt égövi területeken és zsírosabb talajokon.

A kinövést követően a növény növekedési fázisait a legfelső, látható levélhüvellyel rendelkező levelek alapján határozzuk meg. A hatodik levél kifejlődése után azonban a lentebb található levelek elhalhatnak és kihullhatnak, tehát ebben a fázisban fontos megszámolni a levélhüvelyeket a száron. A növény fejlődésének korai szakaszában a növekedést a levelek és a gyökérrendszer nagysága határozza meg. A korai levélképződés a kukoricaszemek kialakulását is befolyásolja.

Éppen ezért fontos, hogy valamennyi tápanyag elérhető legyen, különben a nem megfelelő növekedés következtében csökkenni fog a terméshozam. Növénytáplálás szempontjából a hatodik levél kifejlődésének stádiuma a legkritikusabb fejlődési szakasz.

Vetésforgó és földművelés

Habár a kukorica folyamatosan aratható, más gabonákkal való felváltása vetésforgóban elősegítheti a terméshozam növelését, csökkenti a megbetegedéseket, a kártevők megjelenését és a gyomnövények elterjedését. Más termények, mint például a hüvelyes zöldségek elültetése mellett kevesebb nitrogéntartalmú műtrágyára lesz szükségünk.

Állati trágya

Az állati trágya és az iszap értékes tápanyagokat biztosítanak, valamint növelik a talaj szervesanyag-tartalmát.

A trágyázási program megtervezése során érdemes számításba venni az így leülepedő tápanyagokat. A hiányzó tápanyagokat pótolni kell és a végrehajtott kísérletek azt igazolják, hogy állati trágya használata mellett a növény a műtrágyára is másképp reagál.

Ültetés

A kukoricát általában sorokban, 3-5 cm mélyre ültetik; a magok közti távolság függ a munkafolyamatokat végző gépektől, a helyi körülményektől és a kukorica fajtájától/végső felhasználásától.

A szemes kukoricát általában 50-210 cm-es sortávolságban ültetik el. A kisebb sortávolságnak köszönhetően a növény több nedvességet, fényt és tápanyagot képes magába szívni már korábban, mivel a soron belül nagyobb a távolság a növények között.

Szárazabb területeken termelt kukoricánál a gabonasűrűség 25 000 növény/hektár is lehet, míg a nedvesebb, trópusi égövben a 75000 növény/hektár sűrűséget is elérheti.

Mérsékelt éghajlatú területeken takarmánykukoricából hektáronként 90 000-110 000 magvat ültetnek el és a legjobb gabona alacsony tengerszint feletti magasságon fekvő, napos termőföldeken terem.

Gyakran a szükséges mennyiségnél 10-15%-kal több magot ültetnek el, hogy a veszteségek belekalkulálásával elérjék az ideális növény-mennyiséget. A kicsírázási arány általában 95% körüli, további 5-10% pedig rovartámadás, betegségek és gyomnövények miatt elpusztulhat.

Fejlődés és aratás

A szemes kukoricát egy megfelelő szárazsági szint elérését követően aratják le. Miután ezt eléri, a gabonát a mezőn hagyhatjuk későbbi aratás céljából.

Bizonyos esetekben, különösen mérsékeltebb éghajlaton, a learatott kukoricaszemeket raktározás előtt szártani kell, amíg 15%-nál alacsonyabb nem lesz a nedvességtartalmuk, csökkentve ezzel a mikotoxinok, mint az aflatoxin képződését.

A silókukoricát már akkor learatják, amikor a növény még zöld és a szemek még kevésbé kifejlettek, mint a szemes kukorica aratásakor. Az aratást akkor érdemes végrehajtani, amikor a kukorica szárazanyagtartalma eléri a 28-35%-ot vagy amikor már láthatóvá válik a tejvonala; így érhetjük el, hogy a silózás mind mennyiségét, mint minőségét tekintve a leghatékonyabb legyen.

„Crimping” módszer

A „crimping” módszer során a kukoricát tovább a földben hagyják és csak a szemeket aratják le, melyek a silózás előtt egy kaszaszerkezeten futnak át; ennek köszönhetően nagy energiához jutnak és a tároláshoz előírt szárazság eléréséhez nincs szükség a kukorica szárítására.

Szemes csutkakeverék

A szemes csutkakeverék (Corn Cob Mix) az aratás egy alternatív módja, mely során egy speciális vágószerkezet segítségével aratják a kukoricát és a csutka egy részét. A keveréket ezután őrlik és silózzák. A kukoricát így korábban le lehet aratni és a növénytáplálást is elősegítjük.