A Hagberg-féle esésszám (HFN) növelése az őszi búzánál

A Hagberg-féle esésszám egy adott enzimnek, azaz az α-amiláznak a szintjét mutatja. Ez az enzim megtámadja a keményítő molekulákat, s cukorrá bontja őket, ami pedig a kenyér légbuborékait és megfelelő szerkezetét biztosítja.

Ismerete egyaránt fontos a tárolhatóság, illetve asütőipari feldolgozhatóság szempontjából. A magas enzimaktivitású lisztből nem lehet jó minőségű kenyeret sütni; a belőle gyúrt tészta gázvisszatartó képessége alacsonyabb, a tészta laposabb, kedvezőtlen bélszerkezetű lesz. Ha az esésszám értéke 220 mp érték alatti a liszt sütési célra nem alkalmas. A magas esésszámú lisztek (380-400 mp felett) viszont enzimszegények, s a kelesztés során nem lesz megfelelő mértékű a keményítőbomlás, s a kenyérbélzet túl tömör lesz. A gyakorlatban 220 mp alatti érték a megfelelőség alsó küszöbértéke, mely átlagos termesztési és tárolási körülmények között teljesíthető.

Tápelemek és a Hagberg-féle esésszám

Akkor kapunk egyenletes HFN számot, ha a növények egységes táblát alkotnak éréskor, és a megdőlés nem hátráltatja a betakarítást. Az ilyen problémák elkerüléséhez hozzájáruló mezőgazdasági alapelvek optimális tápanyag mennyiségekkel számolnak, s a precíziós gazdálkodás révén szabályozzák a talaj változó nitrogénellátását. A legfontosabb tápelemek közül a nitrogénnek és a káliumnak van kulcsszerepe az erős szárú, a megdőlésnek ellenálló, egyenletes táblát alkotó növények kialakulásában.

Nitrogén

A nitrogénnek kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy a gabonatábla valamennyi részén optimális terméseredményt kapjunk. A pontos nitrogén-ellátásra komoly figyelmet kell fordítani, mivel a nitrogént a lehető legprecízebben kell kijuttatni a gépek megfelelő kalibrálásával. Még egységesebb termést kaphatunk az érési periódusban, ha változó mértékben alkalmazzuk a nitrogént, s ezzel kiegyenlítjük a sok szántóföldön megfigyelhető egyenetlen talajnitrogén-ellátottságot. A talajban lévő nitrogén változó szintjét a különböző talajtípusok, a szerves trágyázás, illetve a korábbi növénytermesztési gyakorlat okozhatja.

A túl sok nitrogén hatására hosszabb lesz az érési időszak, és emiatt gyakoribb lesz a gabona megdőlése. A nitrogén alkalmazásának időzítése, valamint a kijuttatott tápanyagok mértéke is befolyásolhatja a megdőlést. Ha korai szakaszban nagy mennyiségű nitrogént kap a növény, akkor megnő a tőhajtások/hajtások száma, ez pedig túl erős levélzethez vezet, ami pedig hajlamossá teszi a növényt a megdőlésre. A megfelelően fejlődő őszi kenyérbúza esetén az összes nitrogén maximum 25%-át érdemes kijuttatni az első alkalommal.

Kálium

A megfelelő káliumszint fontos a jó minőségű, megfelelő hektolitertömegű, telt kalászú, jól értékesíthető gabona termeléséhez. A káliumhiány korai éréshez, jelentősen alacsonyabb szemmérethez és –súlyhoz vezet. Hatására nem minden gabonaszem fejlődik ki, és így kevesebb lesz a kalászonkénti szemszám. Kálium hatására erősebb lesz a sejtfal és erősebb a szár.

Az alacsony káliumszint hatására megnő a megdőlés kockázata. A megdőlt búza ideális környezetet jelent a búzaszemeknek a csírázásra, így elkezdenek fejlődni a kalászban, ez pedig alacsonyabb Hagberg-féle esésszámot, és alacsonyabb malmi minőséget eredményez.