A burgonyatermesztés agronómiai irányelvei

A gazdálkodó célja az, hogy olyan jó minőségű, magas terméshozamú növényt termesszen, amely megfelel a piac igényeinek.

A növény jellemzői

A burgonya járulékos gyökérzettel rendelkezik. Ezek a gyökerek legfeljebb 60 cm hosszúak. Emiatt a burgonya sekély gyökérzetű növénynek tekinthető például a gabonákhoz képest, amelyek legalább 120 cm mélyen gyökereznek. Ennek eredményeképpen a burgonya gyakran nem képes megfelelően kiaknázni a talaj tápanyag- és nedvességtartalmát.

A gyökérzet növekedése 10-35°C (50-95°F) közötti hőmérsékleten történik, a legaktívabb gyökérfejlődés 15 és 20°C (59-68°F) között figyelhető meg.

A levelek (szár) 7 és 30°C (44,6-86°F) között fejlődnek, de az optimális hőmérséklet 20-25°C (68-77°F) között van. A sztóló (tarack) növekedése számára is hasonló az optimális hőmérséklet.

A burgonyagumó a sztóló megvastagodott része. A gumófejlődést a nappalok rövidülése (fotoperiodizmus) és a növekedési hormonok indítják be. Minél alacsonyabb a talaj hőmérséklete, annál hamarabb történik meg a gumókötés, és annál több gumó fejlődik ki. A gumókötéshez a 15-20°C (59-68°F) az ideális hőmérséklet.

Ilyen körülmények között a burgonyanövény rövid sztólókat és hajtásokat növeszt. A hosszabb nappalok késleltetik a gumókötést, és kedveznek a tarack és a hajtás növekedésének.

A növény alacsony nitrogén- és a magas szacharózszintje kedvez a nagyobb számú gumóképződésnek. A kötés után a gumók gyorsan fejlődnek, és mérsékelt éghajlaton maximum 1400 kg/ha/nap értéket érnek el.

A későn érő fajták érzékenyebbnek tűnnek a nappalok hosszára és a magas hőmérsékleti viszonyokra.

Élettani fejlődés

A csírázó gumó vetésével elő lehet segíteni a növény növekedését. Ennek mértéke és hatása a terméshozam növekedésére a gumó vetéskori élettani korával áll összefüggésben.

A gumó tárolási hőmérséklete határozza meg az élettani érés szabályozását. A 4°C fölötti tárolási hőmérséklet elősegíti a növény mélynyugalmi állapotból való „felébredését”, valamint a csírák növekedését.

A mélynyugalmi állapotból való kijövetelt követő napi hőösszeg halmozódása szabályozza a gumó vetéskori élettani korát.

Az egyes fajták különböznek abban, hogy mekkora napi hőöszegre van szükségük ahhoz, hogy a vetés előtt a kívánt érési szintre fejlődjenek. Az érett gumók akkor előnyösek, amikor koránérő típusokat vetünk, vagy amikor rövid a tenyészidőszak. Az érés korai szakaszában lévő gumók a hosszú tenyészidőszakhoz megfelelőek ott, ahol a burgonya növekedését fent kell tartani a maximális hozam biztosításához. Amikor csírás gumókat vetünk, fontos a csírák számának és hosszának (maximum 2 cm) ellenőrzés alatt tartása a növény számára rendelkezésre álló helynek megfelelő optimális növekedés, valamint a vetéskori minimális csírakárosodás biztosítása érdekében.

Talajtípus és -gazdálkodás

A burgonyát többféle, különböző víztartó képességű talajon termesztik, a homokostól az agyagosig bezárólag. A burgonya számára a jól strukturált, megfelelő vízelvezetésű talaj az ideális, amely lehetővé teszi a gyökérzet megfelelő szellőzését, valamint a gyökérbetegségektől mentes gumófejlődést.

A burgonya az 5,5-7,0 pH értékű, alacsony sótartamú talajokat kedveli. Ugyanakkor a burgonyát gyakorlatilag 4,5-8,5-ös pH értékű talajokon termesztik, és ennek egyértelmű hatása van bizonyos tápanyagok rendelkezésre állására. Ahol arra lehetőség van, a talaj extrém pH értékét ki kell egyensúlyozni.

Alacsonyabb pH érték mellett a burgonyát alumínium- és egyéb nehézfémion-mérgezés érheti, és korlátozott lehet a P és az Mo felvétele.

7,5-es pH érték fölött a tápanyagok – főként a foszfor és a mikrotápanyagok – felvétele egyre nehezebb lehet még úgy is, hogy ezeknek az elemeknek az összmennyisége magas értéket mutat a talajban. A mészkezelés feljavíthatja a nemkívánatos alacsony pH értékeket, habár vigyázni kell, mert a meszet legalább 6 hónappal azelőtt kell alkalmazni, hogy a burgonyát elvetnénk. A burgonya jobban ki van téve a sugárgombás varasodás veszélyének magas pH értékű talajban.

Bakhátas termesztés

Vízgazdálkodás

A talaj nedvességtartalmának változása a bakháton belül egyenetlen gumófejlődéshez, torz gumókhoz és repedésekhez vezet. Már a talaj víztartalmának 10%-os változása is kritikus lehet. Emiatt a csepegtető öntözőrendszerek használatakor a csövet a bakhát tetejére célszerű helyezni.

A lombozat megfelelő kezelése is kritikus fontosságú lehet a hatékony vízfelhasználásnál. A magas hőmérsékletű környezetben történő termesztésnél biztosítani kell a lombozat gyors záródását a talajból történő párolgáson keresztüli vízveszteség minimalizálása érdekében.