Őszi kalászosok tápanyaggazdálkodása a klímaváltozás tükrében

A tavaszi vetésűek esetében ezek a különbségek még durvábban néznek ki. A brutális aszály találkozása az inputok soha nem látott drágulásával együtt a gazdák számára rendkívüli körülményeket teremtettek, amelyben minden döntésnek óriási súlya van. Nagyon fontos, hogy milyen információk alapján, kiknek a véleményét figyelembe véve hozzák meg a döntést. Természetesen komplex kérdésről van szó; azt gondolom a megfelelő fajta, technológia kiválasztására még jobban oda kell figyelni. Tápanyag-gazdálkodási szempontból a csapadék szerepe, hiánya még jobban előtérbe helyezi a termékek minőségét, összetételét. Talán a kijuttatás időpontja kevésbé fajsúlyos, mert a csapadékeloszlás annyira hektikus, hogy az felülírja ezt. A vetésváltás biztosította előnyök inkább csökkennek, mint nőnek (egyre kevesebb lucerna, szója, borsó, repce stb.).

Ha követjük a klasszikus technológiát, akkor az alaptrágyázásról egy pár gondolat:

Legfontosabb, hogy kalászosok alá mindenképpen foszfor-túlsúlyos NPK műtrágya kerüljön ki. A lekötött, a mobilizálható és a felvehető arányok a növény számára akkor alakulnak a legkedvezőbben, ha minél több „friss” foszfor kerül a rendszerbe, az oldott, a növény szára felvehető forma ekkor a legmagasabb. Itt kerül képbe a minőség szerepe, az oldékonyság közötti különbségek hatása.  A technológia javaslatunkban nem véletlen van első helyen a YaraMila 16-27-7. Átlagos gazdálkodási években ebből a termékből 250-300 kg/ha mennyiséget javasoltunk, ezt most 200 kg-ig csökkentve, még mindig (ha kisebb mértékben is) kialakul az a pozitív hatás, amiről az előbbiekben írtam. Természetesen a YaraMila 8-24-24 is szóba jöhet, de itt a nitrogén kérdés is másképp értelmezendő (külön adni kell), viszont nagyobb káliumhatásról beszélhetünk. A legtöbb probléma, kérdés már az elmúlt időszakban is ezzel volt, mert ennek elhagyása után a gyenge tavaszi kezdés esetén mindenki érezte, hogy valami megoldás kellene.  Megjelentek a csodaszerek, a zöldítő anyagok, a stressztűrést fokozó termékek, csak ezektől nem lett több felvehető foszfor a talajban, az esetleges vizuális változás gyorsan elmúlt. Természetesen, ahol beállt az aszály, megállt a fejlődés, ott az mindent eltakart, nem derült ki az igazság.  A foszfor pótlásásra egyrészt a 100 %-ban oldódó kertészeti műtrágyák, másrészt a magas foszfortartalmú lombtrágyák jelentik/jelenthetik az alternatívát. Mint minden esetben amikor egy elmaradt technológiát kívánunk valamilyen más módszerrel korrigálni, a hatás nem ugyanaz. Az oldott állapotban kiadott kertészeti műtrágyák kis része a lombra kerül, és ott fejti ki pozitív hatásást, nagyobb része a talajra, majd a talajtípustól, csapadéktól függően, hosszabb-rövidebb idő alatt bekerül a talajba, elősegítve a felvehető foszforarány javítását, növelve a növény esélyét a magasabb termésre. A foszforos lombtrágyák a levélre kerülve gyorsan és hatékonyan fejtik ki hatásukat, természetesen mennyiségi korlát miatt ezzel a teljes foszformennyiséget nem tudjuk kiadni. Ilyen technológiai megoldásra magas foszfortartalmú lombtrágyáinkat javasoljuk, mint a YaraVita Zeatrel, YaraVita KombiPhos (mindkettő 440 g/l foszfortartalommal), valamint a YaraVita Frutrel, amelyben ez 240 g, és emellett nagyon sok egyéb létfontosságú elem (Mg, Ca, Zn, B) megtalálható benne. Ezzel közben át is léptünk a következő technológia megoldásra, a lombtrágyázásra. Az előbbiekben felsorolt termékek nem a klasszikus, „növényspecifikus” javaslataink, hanem eseti megoldások. A hosszabb, melegebb őszi időszak miatt a lombkezelésekre javasolt YaraVita Gramitrel termékünk őszi felhasználásának is megnőtt a szerepe. Egy kisebb dózisban (2 l/ha) javasoljuk, árpa kultúrákban minden esetben, búzánál fejlettségtől függően. Nagyon fontos, hogy a bokrosodás környékén kerüljön kiadásra, mert egyrészt a termék tartamhatással rendelkezik, így van/lesz elegendő ideje a hatását kifejteni, másrészt ebben az időszakban a legintenzívebb a növény fejlődése, ekkor a legfontosabb a komplex kiszolgálás! Külön felhívom a partnerek figyelmét a bór szerepére, aminek hiányát egyre többször tapasztaljuk kalászosok esetében is, ha valaki intenzíven termeszt, akkor ennek kihagyása felesleges kockázat.

Fejtrágyázás esetén okoz legnagyobb fejtörést a klímaváltozás hatásásnak figyelembevétele. Egyrészt sok esetben egy őszi kisebb adag kijuttatására is szükség lehet, erős állományok alakulnak ki már november végére, illetve a téli időszakban ciklikusan, amikor fejlődik az állomány, gyakorlatilag folyamatosan igényli a felvehető nitrogént. Másik szempont a nitrogén esetében a mennyiségi megosztás, és annak időzítése.  Naprakész meteorológiai előrejelzés esetén is sok esetben a várt csapadék töredéke érkezett meg, nem biztosítva a bemosodáshoz szükséges vizet. A nitrogén lombon keresztül történő biztosítása nem igazán megoldás, egy pár napig esetleg szépen zöldíti az állományt, de ezzel nem oldunk meg semmit, (kivéve, ha közben megjön az eső), sőt bizonyos esetekben a vegetatív fejlődés siettetésével kárt is okozhatunk. Talán az első fejtrágyázás időkorlátainak módosítására is szükség lenne, mert sok esetben egy január végi, február eleji kijuttatás még sokkal jobb lenne.

Még két gondolat: a nagyon sok helyen megjelenő drónos kezelés a tápanyag vonalon egyelőre nem igazán megoldás, a komoly, 500 g/l körüli hatóanyagtartalmú szuszpenziókból nagyon keveset lehet kiadni, a kevés hatóanyagot tartalmazó oldatok meg hektárra vetítve minimális eredményt hoznak. A másik dolog, a folyékony műtrágyák a kijuttatást követően pár nap múlva ugyanolyan kémiai-fizikai állapotba kerülnek, mint a szilárd termékek, nem lesz jobb vagy rosszabb a hatásuk, ha a kijuttatást nem követi komolyabb mennyiségű csapadék.