február 06, 2020

Biztos alapokon és olajozottan éveken át

Szerző: Szabari Szabolcs

Jelen írásomat a napraforgó kapcsán két fő pillérre szeretném felépíteni a Tisztelt Olvasó számára: elsőként a magyarországi termesztés volumenjére, annak tendenciájára, másodszor pedig a tápanyagellátással összefüggő kulcskérdésekre, az egyes tápelemek szerepére, fontosságára.

Öt évtized, hatszoros terület

A szakirodalom áttanulmányozásával érdekes számok tárulnak elénk, melyek közt érdemes egy pillanatra elmerülni: KSH adatok alapján hazánkban a napraforgó termőterülete az 1920-as években 2200 ha volt, 0,76 t/ha termésátlaggal, 1970-ben pedig 86.000 ha, 1,7 t/ha. 1988-ban 360.000 ha és 2 tonna/ha, ahol a fajták szerepét már szinte teljesen átvették a hibridek. Tíz évvel később már 427.000 ha-nál jártunk, termésátlagunk viszont visszaesett 1,7 t/ha-ra. 2018-ban több mint 627.000 ha, az ideihez hasonló rekord termésátlagokkal, országosan 3 t/ha terméseredménnyel. A vetési kedv ennek ellenére idén tavasszal 10%-os mértékben, közel 66.000 ha-ral esett vissza: így mindösszesen 561,7 ezer hektárról összesen 1,7 millió tonna napraforgót takarítottunk be.

Magyarországon tehát az elmúlt 50 évben a napraforgó vetésterülete több mint hatszorosára (ezen belül, 2015 és 2017 között, vagyis 3 év alatt az egyharmadával…) termésátlaga pedig háromszorosára növekedett. Ezen félévszázados trend kialakulásában szerepet játszott az egyre hatékonyabb és intenzívebb termesztéstechnológia, az egykor sokszínű vetésforgó összetételének piaci igényekhez alkalmazkodó sajnálatos elszegényedése, valamint az egyre nagyobb termőképességű hibridek térhódítása egyaránt.

Szabi_kép2.jpg

Ne engedjünk a (talaj)zsarolásnak!

Ahhoz, hogy a vetőmagban rejlő genetikai potenciál és az elért termésünk mennyisége minél jobban megközelítse egymást, ahhoz bizony a napraforgót is „etetnünk kell”. Természetesen nem mindegy a mivel, a hol, a hogyan és legfőképpen a mikor. Ha már a szabadföldi gazdálkodás sikere mai állás szerint (legyünk optimisták...) 60 %-a „odafenn dől el”, akkor a maradék 40%-ot tápanyag-gazdálkodási oldalról rakjuk össze mi közösen. Ennek megismerésében és megvalósításában szeretnénk ezen sorokkal is segíteni.

A napraforgó mély gyökérzónával rendelkezik, gyökérzete talajállapottól és fizikai féleségtől, nedvességviszonyoktól függően akár 4 m-es mélységre is képes lehatolni. Ennek megfelelően nagy mennyiségű vizet és tápanyagot von ki a talajból, a tápelemfelvétel 75%-a (még száraz körülmények közt is több mint 50%-a) az intenzív generatív fázis (BBCH 51-79) alatt zajlik le. Fajlagos tápanyagigénye 1 tonna fő- és mellékterméshez 40 kg N, 30 kg P2O5, 70 kg K2O, 24 kg CaO és 12 kg MgO hatóanyagban kifejezve. A napraforgó esetében is, a makroelemek közül a nitrogén az, mely a leginkább hatással van a termésünk mennyiségére. A nitrogénfelvétel a 10 leveles állapot és a virágzás kezdete közt a legintenzívebb a növényben. Az optimális nitrogén dózis 60-90 kg/ha között van, az ennél nagyobb mennyiség magával hozza a megdőlés, a szövetfelpuhulás és gombás megbetegedések kockázatát, s csökkenti a kaszatok olajtartalmát is.

A napraforgó kénigénye jelentős, ez 10 kg elemi ként jelent termésben kifejezett tonnánként. A kén a kiadott nitrogénünk hatékonyságát fogja növelni, mégpedig azáltal, hogy a növényben segíti a nitrát aminosavakká történő redukcióját.

Kénhiány esetén (talajaink többsége ma már kénhiányos, a korábbi nagy mennyiségű ipari, légköri leülepedések megszűnésével) a nitrát feldúsul a növényben és gátolt lesz a nitrogén-metabolizmus. Olajképződésben és minőségjavításban nélkülözhetetlen a szerepe. A talajban lévő kén 90-95%-ban viszont szerves formában van jelen, vagyis a szerves anyagkészletünk megőrzése, fenntartása nélkül nem lesz kielégítő bázisa a gyökéren keresztül történő kénellátásnak (sem).

A nitrogén és kénigény együttes kielégítéséhez (a repcéhez és őszi búzához hasonlóan) a YaraBela Sulfan (N:24%, SO3:15%) termékünket javasoljuk, mely kiváló fizikai tulajdonságai mellett abban is egyedülálló, hogy a ként nem a leginkább savanyító hatású ammónium-szulfát N-formában (100 kg N hatóanyag pH puffereléséhez 540 kg CaCO3-ra lenne szükség), hanem gipsz, CaSO4 formájában, ammónium-nitrát alapon. Gyakorló felhasználó partnereim elmondása alapján, a felhasználás módját illetően vetés előtt teljes felületen, vagy kultivátorozás során (150-200 kg/ha), sőt vetéssel egymenetben történő kijuttatás (100-120 kg/ha) esetén is nagyon kedvező tapasztalatok születtek a mögöttünk lévő szezonban is.

A Yara javaslatai közt, fenti ismeretek alapján, kezdetek óta az szerepel, hogy soha ne használjunk csak nitrogén műtrágyát. Könnyen felvehető és tartamhatással egyaránt rendelkező komplexek formájában gondoskodni kell a folyamatos foszfor és kálium utánpótlásról is, ha nem szeretnénk önmagunkat becsapva, s bízva talajaink „kimeríthetetlen???” puffer- és tápanyagszolgáltató képességében, a talajzsaroló gazdálkodás ingoványos útjára lépni.

A YaraMila termékeket a legmagasabb nemzetközi normák szerint, szigorú minőségellenőrzés mellett gyártják. Szoktam volt mondani: bizonyítványukban fizikából és kémiából is „kitűnő” szerepel. Alaptrágyázásra napraforgó esetében is a jól bevált, és bizonyított YaraMila termékcsaládot javasoljuk. A korábban 500 kg-os (2019. II. félévétől már 600 kg-os) BB kiszerelésű, melegen granulált, mezo-, és mikroelemtartalmú komplex termékek biztosítják valamennyi kultúránk kiegyensúlyozott tápanyagellátását.

A magas hatóanyag-tartalom mellett, a kiváló fizikai tulajdonságok segítik a pontos és egyenletes kijuttatást, teljes felületen és vetéssel egy menetben egyaránt. A termékcsalád P/K arány tekintetében 0,48 és 3,8 közötti skálával rendelkezik, melyek közül mindenképpen találunk Önnek is talajra és növényigényre adaptált, helyspecifikus megoldást.

Fontos kiemelnünk a YaraMila műtrágya család foszforminőségét is: a termékek foszfortartalma 85-90%-a vízoldható (könnyen és gyorsan felvehető), a fennmaradó 10-15% rész pedig citrátoldható (folyamatos foszforutánpótlást biztosít).