Hirek
August 05, 2026
Szerző: Szabari Szabolcs
Egy ilyen kalászos évjárat után, tápanyag oldalról valamilyen szinten sajnos magunk ellen kell, hogy beszéljünk, mert olyan tartós vízhiány mellett kellett dolgoznunk, ahol a két eső közti túlélésre kidolgozott és bevált finomhangolások ereje is elfogyott. Elfogyott a szakmával együtt. Az emberi, technológiai hibákat egy jó időben érkező csapadék elmaszkolja, de ha nem érkezik meg, ezek a hibák kegyetlenül visszaütnek. A „békeidőkben” 3-4 tonnákat arattunk búzából évi 500 mm csapadék mellett, most pedig 6-8 tonnát szeretnénk 150-180 mm mellett és csodálkozunk, hogy nem sikerül.
Talajadottságaink minél objektívebb ismerete megkerülhetetlen lesz táblán belül: ne csak azt tudjam, hogy az egyes zónák különböznek, hanem azt is, hogy mi a különbség oka. Ahogy fogyott a víz, ezt a heterogenitást a búzák könyörtelen mód rajzolták az idén, s nem feltétlen úgy, ahogy ezt a tankönyvekben „leírták nekik.”
Szántóföldi bemutatóinkon - akár öntözött, akár öntözetlen körülmények közt tartottuk is meg, mit tud prémium genetika és prémium tápanyag kéz a kézben - mindkét esetben objektív bizonyítást nyert, hogy az aszálytűrő fajták nemesítési fókusza, egy kisebb dózisban is hatékony, időzített tápanyagháttérrel hozzáadott értéket ad.
Mezo- és mikroelemek alábecsült szerepe: a levélanalízisek alapján a bórhiány szinte minden vizsgált állományban megjelent, de gyakori volt a cink-, és kalciumhiány is. Az egyoldalú, kényszerű N-túlsúly, a rosszul időzített lombkezelések, főleg, ha azokban is a nitrogén dominált, víz híján több helyen szintén öngólokat szereztek az állományokban.
A csökkentett vetőmagnormát, a megnövelt sortávot, a folyamatos talajtakarást, a minimális bolygatást, ennek a szükségszerű alkalmazkodásnak az eszköztárában látom, melyekkel támogatni tudjuk mind a genetikai potenciált, mind a tápanyagellátás hatékonyságát.
Ázsia és Óceánia