A viszonylagosan alacsony gumószám eredményeként alacsonyabb lesz a „verseny” egy adott területegységen, ami lehetővé teszi a növény számára, hogy az energiáit és az erőforrásokat nagyobb gumók növesztésére fordítsa: ezekből lesz az étkezési és feldolgozóipari burgonya.
A megfelelően kiegyensúlyozott tápanyagellátás kritikus fontosságú a gumószám befolyásolásánál. A foszforról, a káliumról és a kalciumról is kimutatták, hogy hatással van a gumószámra.
A foszfor rendelkezésre állása fontos a gumófejlődés kezdeti szakaszában a maximális gumókötés biztosításához, különösen akkor, ha a gumószámot növelni kell bizonyos fajták esetén, illetve ott, ahol a piac nagy számú, de kis méretű gumót igényel (pl. vetőburgonya). Ez a tanulmány a foszfor hatását mutatja a gumószám növelése és az átlagos hozamszint szempontjából:
Miközben a burgonya igencsak jól reagál a friss foszforra, a gazdaságilag optimális arányt viszonylag nehéz meghatározni. A szükséges arány a talajtípustól és a talajvizsgálat eredményeitől függ. Ahol nem áll rendelkezésre megfelelő foszfor a talajban a növény növekedéséhez, ott a foszforral történő lombtrágyázás biztosíthatja a szükségleteket.
Ez a tanulmány a foszforral történő lombtrágyázás hatását szemlélteti a gumószám növelésére vonatkozóan:
Ha épp a gumófejlődés kezdete előtt alkalmazzuk a foszforral történő lombtrágyázást, az növeli a gumószámot.
Ez az ábra a talaj pH értékének a hatását szemlélteti a foszfor rendelkezésre állására, ahol kalcium kicsapódik magas pH érték mellett, a vas pedig megköt alacsony pH értéknél.
A kálium befolyásolhatja a kötött gumók számát, és a kálium alkalmazásának módja is fontos.
Ez a kísérlet a kálium alkalmazási módjának hatását mutatja a gumószámra vonatkozóan.
Ezek a kísérletek jól szemléltetik a kálium hatására bekövetkező hozamnövekedést, valamint a kálium-szulfát (SOP) előnyeit a kálium-kloriddal (MOP) szemben.
A következők révén befolyásolható a gumók száma:
